Zajlik ám azért az élet a Win7 körül is.

Info leveleket továbbra is eseti jelleggel kapok meg, pedig címlistára küldik.

Az információknak továbbra sincs gyűjtőhelye.

Application-ök lassan készülgetnek. Szó szerint. Lassan. És csak készülgetnek.

Néhány általunk használtat meg akarnak szüntetni. Nem kompatibilitási probléma miatt. Nem is license-elés miatt. Csak úgy.

De aztán időközben eljött a január, amit nagyon vártunk, mert már lehetett end-usernek is Win7-et adni, tesztelési céllal.

Adtam is prának. Jöttek is elő problémák. Be is jelentettem őket. Szartak is rájuk nagy ívben. Két hét folyamatos balhézás után egy-kettőt megoldottak.

Tegnapelőtt viszont szóltak, hogy tilos end-usernek Win7-et adni márciusig.

Tegnap kiderült, hogy miért: valamit nagyon elcsesztek az SAP kliensben...

Egyébként már több mint fél éve tesztelik...

Kolléga szokásos szerencsétlenkedése:

én: Nézd már meg, hogy bekerült-e restore a listádba!

ő: Benne van!

én: Akkor futtasd le...

ő: De ki tette bele a listámba? Te?

én: Igen, én tettem bele.

ő: A restore-t?

Windows 7 tanfolyamon vagyok éppen.

Vannak itt mindenféle emberek, ránézésre némelyik egy külön tanulmányt is megérne.

Vannak a bankszektorból is.

Hogy melyikből, azt nem írnám le, de a területi focibajnokság kulcsemberei is odajárnak edzés helyett.

Időnként kiderül, hogy a kollégáim mennyire sötétek, és hogy szakmai felkészültségük mennyire konvergál a nullához.

Éreztem én már a tegnapi bejegyzés kapcsán is, hogy folytatódni fog itt a móka.

Nem is tévedtem nagyot.

Feltelepítettük az első gépeket, próbálgattuk, ilyesmi.

Volt egy telefonkonferecia is, ahol megbeszéltük az első tapasztalatokat.