Alapból szeretnek egyes userek sok mindent az IT-ra fogni. Mert nem csináltuk meg, mert sokára csináltuk meg, stb.

Néha ez viszont jól is elsülhet.

Usernek nem működött az egyik programhoz a kliense, a webes felület meg éppen központilag haldoklott:

xaba: szia, most mehetnék?

GB: Szia
Meggyógyult
nem ti voltatok?

xaba: nem
becsszó

GB: kb 10 percre rá, h küldtem az emailt...

xaba: a webessel volt gond, de a klienset elvileg nem érintette

GB: akkor nem tom, de működik :)

xaba: szóval nem tudom, mi lehetett

GB: nekem a kliens volt a para

xaba: mindegy, megy, az a lényeg.

GB: ha kérdik, én azt mondom ti voltato ;)

Kettőről három főre bővül IT-s csapatunk, ennek kapcsán be kellett rakni még egy asztalt a szobába.

A szoba adottságaiból kifolyólag ez viszont némi átrendezéssel járt.

Valahogy a fél cég úgy érezte, hogy fontos megjelennie, és viccesnek szánt, de a valóságban szánalmas megjegyzéseket tennie. Vagy ami még rosszabb: kérdeznie kell.

Íme, a "legjobbak":

Jön az egyik viszonylag új belépő.

Rögtön szimpatikus, mert egyrészt azzal kezdi, hogy bemutatkozik (még nem találkoztunk).

Aztán meg nem Ádámnál és Évánál kezdi, hanem rögtön elmondja, hogy mi a baj:

- Bekapcsoltam a gépemet, de nem indul el a Windows, hanem ilyen fekete alapon fehérrel ír ki valamit...

Rutinosan gondolom, hogy a BitLocker hülyül már megint, ezért félbeszakítom, mondom, hogy rögtön megyek.

Szépen a recovery key-t előkerítem, kinyomtatom, odaballagok.

Aztán ahogy odaértem, rájöttem, hogy megspóroltam volna egy sétát, ha kivételesen hagyom, hogy befejezze, amit mondani akar.

A Windows ugyanis a bedugva felejtett pendrive-tól nem indult...

Az egyik departmenten elég gyakran van olyan, hogy a kedves felhasználók kizárják magukat az egyik SAP rendszerből.

Eleinte szívtunk vele, mert nyitottam rá ticketet, azt pár napig ide-oda dobálták, mire eljutott valakihez, aki tudta, hogy az a csapat, aki tud jeszót resetelni, nem használja a ticketing rendszert, írt nekik egy emailt, és kész is volt. Alig pár napig tartott.

Aztán az egyik managertől kaptunk egy telefonszámot, hogyha valaki keres minket ilyen ügyben, akkor szóljunk neki, hogy hívja fel azt a számot.

A pár napos mutatvány lement 2 percre.

Van egy viszonylag új belépőnk, akinek akadt egy kis problémája.

Mivel ettől még dolgozni tudott, csak kicsit zavaró volt a dolog, és eléggé el voltunk havazva ennél komolyabb, illetve sürgősebb problmk elhárításával, eléggé alacsony prioritással kezeltem a problmát.

Szegény azért minden nap jött érdeklődni - mentségére szolgáljon: csak naponta egyszer, és akkor is csak érdeklődés szintjén -, hogy vajon ma lesz-e időm végre foglalkozni vele.

Tegnap délután végre ide is eljutottam.

Ma reggel ismét megjelenik az irodában: