Van egy vonalkód nyomtatónk. Nem szokott gyakran gond lenni vele, de akkor nagyon tud szívatni.

Mot például egyáltalán nem akart nyomtatni, annak ellenére, hogy a Windows látta a nyomtatót rendesen, aprogram nem akart vele kommunikálni.

Éppen nagyban bütykölöm, amikor jön az első emberke:

- Szia, a vonalkód nyomtatót csinálod?

Egyik viszonylag új belépővel jövök fel a liftben.

Rögtön örül, hogy összefutottunk. (Ezt mondjuk soha nem értettem. Addig nem érdekes a problémájuk, amíg nem látnak meg, akkor viszont rögtön fontos, meg sürgős.) El is kezd panaszkodni, hogy nem igazán működik a belépőkártyája a liftben. Demonstrálja is a jelenséget.

Bólogatva végignézem a mutatványt, majd megjegyzem:

- Igen, ha fél méterről integetsz a kártyáddal az olvasónak, úgy tényleg nem fog működni...

Valami van a levegőben, csupa tanácstalan ember jön mostanában hozzánk:

user: Szia, nem működik a gépem, azt hiszem, nem kap áramot.

én: A hosszabbító be van kapcsolva?

Egyik legegységsugarúbb felhasználónkkal hozott össze a sors. Nem csak IT terén egyszerű az illető.

Általában nagyon nehéz vele szót érteni, mert magyarul nem tud, angol tudása meg néha úgy tűnik, van, néha nem tűnik úgy. Anyanyelve túl egzotikus ahhoz, hogy a kedvéért megtanuljam.

Szóval nem sikerül neki egy közös használatú mailbox nevében meeting requestet küldeni.

Leellenőrzöm/átállítgatom a jogosultságait, aztán megkérdezem, hogy működik-e:

4:23 xaba: hi M, could you please try now to send the meeting request?

És rögvest válaszolt is. De bár ne tette volna. Szó szerint felüvöltöttem a fájdalomtól:

4:24 LM: sorry, i did not send you meeting...

Valami Exceles, vagy milyen traininget van itt tartani egy hivatásos, Microsoftos certificate-tel rendelkező úriember.

Jön hozzánk, hogy gondja van a gépbe belépéssel.

Rögtön meg is mondja, hogy mi a gond:

- Rossz domainben van a gép.