Van egy viszonylag új belépőnk, akinek akadt egy kis problémája.

Mivel ettől még dolgozni tudott, csak kicsit zavaró volt a dolog, és eléggé el voltunk havazva ennél komolyabb, illetve sürgősebb problmk elhárításával, eléggé alacsony prioritással kezeltem a problmát.

Szegény azért minden nap jött érdeklődni - mentségére szolgáljon: csak naponta egyszer, és akkor is csak érdeklődés szintjén -, hogy vajon ma lesz-e időm végre foglalkozni vele.

Tegnap délután végre ide is eljutottam.

Ma reggel ismét megjelenik az irodában:

Nem, nem elírás, nem Lenovo notebookról lesz szó. BAZ megyében így hívják a matricát.

Egyesek mániákusan matricáznak össze mindent, ami a kezük ügyébe kerül.

Desktopot, monitort, belépőkártyát, mindent.

Komolyan mondom, ezekhez képest a BKV üléseit taggelő kölykök semmik.

Például hoztak egy notebookot, hogy baja van.

Ilyen állapotban:

Egyik viszonylag új belépővel jövök fel a liftben.

Rögtön örül, hogy összefutottunk. (Ezt mondjuk soha nem értettem. Addig nem érdekes a problémájuk, amíg nem látnak meg, akkor viszont rögtön fontos, meg sürgős.) El is kezd panaszkodni, hogy nem igazán működik a belépőkártyája a liftben. Demonstrálja is a jelenséget.

Bólogatva végignézem a mutatványt, majd megjegyzem:

- Igen, ha fél méterről integetsz a kártyáddal az olvasónak, úgy tényleg nem fog működni...

Kb. délután egy felé járhat az idő. Delikvensünk jön, elmondja, hogy mi a baja, aztán mellékesen megjegyezi:

- Ja meg ha már itt vagyok, kérnék egy ideiglenes belépőkártyát is.

Nem lehet használni a lépcsőházat, mert beázott.

"Otthonfelejtettem a belépőkártyámat..."

- Nem tudok belépni a gépre.

- Nem csodálom, mert neked nem ez a felhasználóneved...