Hétvége után bemegyek dolgozni. Hétfő, tehát bármi megtörténhet.

Meg is történik: tárva-nyitva az IT iroda ajtaja. Már majdnem egy szép hosszú cifrát káromkodtam, hogy a takarítók megint nem voltak képesek maguk után bezárni az ajtót, csak mondom, megvárom míg a hölgy, akivel együtt érkeztem, kicsit arrébmegy.

Közben belépek az irodába, ahol kolléga ül a világ legnagyobb nyugalmával az asztalánál.

Mondom:

- Hát te? Nem szabin vagy?

- Nem.

- Hát pedig, amikor elmentél szabira, azt mondtad, ma is szabin leszel...

- Várjál, megnézem.

Belenéz a szabadság nyilvántartóba, majd nyugodtan konstatálja:

- Tényleg szabin vagyok.