A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel
kihajtja a rendszereket az ólból, eteti-itatja, este pedig
visszatereli öket oda.
A valóság majdnem ilyen szomorú.
 

Számos egyébként elônytelen jellemvonás és hosszú évek kitartó
munkája szükséges ahhoz, hogy valakibôl igazi rendszergazda váljon.

Az igazi rendszergazda titkos tudás birtokosa, számos beavatási
lépésen keresztül sámáni erők birtokosává válik, a felügyeletére
bízott rendszeren élet és halál urának képzeli magát, és sajnos az is.

Vannak mellékhatások is, az évek során egyre fokozódó paranoia,
skizofrénia, hatalommánia, kommunikáció-képtelenség és
tévedhetetlenség-tudat, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük.

A rendszerhez fűződő bensőséges viszonya szorosabb, mint bármelyik
házasság, a felügyeletére bízott számítógép vagy
számítógépek minden porcikáját ismeri.
Párkapcsolatuk macsó típusú, ha a rendszer teljesítménye elmarad az
elvárásoktól, verbálisan, féltékenységi rohamaiban tettlegesen is
inzultálja kedvesét.
Huzamosabb ideig azonban nem bírja ki nélküle, modemet vásárol hogy a
leglehetetlenebb időpontokban otthonról is ellenőrizhesse muködését.

Évekig álmodozik arról, hogyan verné szét az egészet egy
tűzoltószekercével.

A rendszergizdának számos ellensége van, de legjobban a
felhasználókat utálja.
A velük folytatott sziszifuszi küzdelem lassanként kiöl belőle mindent, ami emberi.
Az ideális rendszeren nincsenek felhasználók, és a rendszergazda
mindent meg is tesz azért, hogy rendszere közelítsen az ideálishoz.

Első lépésben munkatáborhoz méltó fegyelmet vezet be a rendszeren.
A tábort körletekre osztja, lakóinak életét szigorú szabályokkal
keseríti meg, mindenkinek körültekintően, sőt, szadista élvezettel
korlátozza jogait.
Tudásának morzsáit csak kiválasztottaknak adja tovább, a rendszer
foglyai közül a kontraszelekció elve szerint kápókat szemel ki
magának, csicskáztatja őket, elvégezteti velük a piszkos munkát,
cserében extra jogokat adományoz nekik, és bizonyos mértékben
osztozhatnak a mezei felhasználók iránt érzett megvetésében.
A kivételezettektől feltétlen lojalitást követel.

A rendszergazda a valósággal nehezebben boldogul, a verbális
kommunikáció során gyakran túlcsordul vagy lefagy.
Ideges természetű, embertársait gyanakvó tekintettel méregeti,
mindenkiben potenciális felhasználót gyanít.
Apró szokásaihoz görcsösen ragaszkodik, az utcán hexadecimális
kódokat mormol maga elé.

A valós világ komplexitása metafizikai szorongással tölti el,
összeesküvés-elméleteket gyárt és csereberél a rendszereket összekötő
szupersztrádán, kódoltan kommunikál.

A tények egyre kevésbé befolyásolják gondolkodását, vélt vagy valós
veszély esetén kommandósnak képzeli magát, és senki nem látott még
napozó rendszergazdát.
Szélsőséges rendpárti vagy radikális anarchista, utóbbi esetben
azonban csak a rendszerén uralkodó félfasiszta viszonyokat
kompenzálja.

A rendszergazdának mindig igaza van, a kritika bármely formáját a
személye ellen irányuló burkolt támadásként értelmezi, ilyenkor
vérengző mimózává változik.

Bizarr szexuális életét a hálózaton terjed pornográf anyagok
gyűjtésével próbálja meg feldobni.

Nagyon jól keres, mégis mindig alulfizetve érzi magát, így
lelkiismeretfurdalás nélkül maszekolhat munkaidőben is.

A grafikus alkalmazásoktól (World Wide Web), hálózati játékoktól,
interaktív próbálkozásoktól (Java) epilepsziás rohamot kap, a
multinacionális karvalytőke rendszervesztő marketinghúzásainak tartja
őket, az ilyesmikkel próbálkozó felhasználót vérbe alázza.

A rendszert számos veszély fenyegeti.

A felhasználók apró trükkökkel próbálkoznak a szabályok kijátszására,
a rendszergazda ilyenkor példát statuál, nyilvános büntetést eszel ki.

A rendszer határait dühös pitbullként védi, tűzfalakat épít, áramot
vezet a szögesdrótba, aknazárat telepít.

Rémálmaiban a partizánok mégis bejutnak, és megkísérlik elpusztítani
a rendszert, vagy egyszerűen csak felírják a falra hogy "Hülye rendszergazda".

Rémálmai néha valóra válnak, ilyenkor hiába állítja fel tábori ágyát
a gépteremben, napokig nem tud aludni.

Óriási stresszigényét kielégítendô titokban partizánkodik, hogy
ellen rizze a szomszédos rendszerek gazdáinak éberségét, és
bebizonyítsa, hogy az általuk használt operációs rendszer fabatkát sem ér.

Szoftverügyekben vallásháborúkat robbant ki és kultivál,
feketelistákat készít azokról a cégekről és kollegákról, akiket
elsőként állít majd falhoz a forradalom.

Az igazán rátermett rendszergazdák rémtetteit hálózati mítoszok
örökítik meg.