Jön a szokásos Windows7-es hírlevél, benne - többek között - a cégnél jelentkező ismert problémákkal és azok megoldásaival. Az egész nem lenne különösebben érdekes, ha ez nem lenne benne:

Haladunk az átállással, kérem szépen.

Ma van az utolsó tervezett átállási nap, utána már csak a maradék lesz.

Voltak trainingek is, egy jó nevű cég szervezésében.

Érdekes alakokat küldtek, az biztos. Hisztiseket.

Zajlik ám azért az élet a Win7 körül is.

Info leveleket továbbra is eseti jelleggel kapok meg, pedig címlistára küldik.

Az információknak továbbra sincs gyűjtőhelye.

Application-ök lassan készülgetnek. Szó szerint. Lassan. És csak készülgetnek.

Néhány általunk használtat meg akarnak szüntetni. Nem kompatibilitási probléma miatt. Nem is license-elés miatt. Csak úgy.

De aztán időközben eljött a január, amit nagyon vártunk, mert már lehetett end-usernek is Win7-et adni, tesztelési céllal.

Adtam is prának. Jöttek is elő problémák. Be is jelentettem őket. Szartak is rájuk nagy ívben. Két hét folyamatos balhézás után egy-kettőt megoldottak.

Tegnapelőtt viszont szóltak, hogy tilos end-usernek Win7-et adni márciusig.

Tegnap kiderült, hogy miért: valamit nagyon elcsesztek az SAP kliensben...

Egyébként már több mint fél éve tesztelik...

Időnként kiderül, hogy a kollégáim mennyire sötétek, és hogy szakmai felkészültségük mennyire konvergál a nullához.

Van az az egyszeri Microsoft fikázás, hogy a gépet miért a Start gombbal kell kikapcsolni?

Nos, a Windows7-nek van egy még ennél is aranyosabb tulajdonsága.

Ha olyan username-mel próbálok belépni, ami nincs, akkor kiírja, hogy "Welcome", aztán vár, aztán szól, hogy nem fog ez így menni.

Ez érzésem szerint tök olyan, mintha becsengetne valaki idegen hozzám, kinyitnám az ajtót, úgy örülnék neki, mint egy rég nem látott havernak. Aztán amikor kezdene felócsúdni a kezdeti meglepetésből, rávágnám az ajtót...