Úgy döntöttünk, hogy a raktárban felgyülemlett sok-sok régi géptől, és egy csekély számú monitortól végre megszabadulunk.

Jófejségből (valamint önös érdeketől is hajtva) nyomott áron először meg lettek hirdetve a dolgozóknak, vegyék-vigyék.

Hülyebiztos, részletes leírás készült mind a játékszabályokról mind a megvásárolható eszközökről.

De persze, a user mindig ki tud fogni rajtunk. Főleg mert nem olvas, de ha igen, akkor sem érti.

Az egész úgy kezdődött, hogy már ideje tele van a raktár.

Már gyakorlatilag bemenni is alig lehetett.

Ráadásul jött egy új nagy nyomtató, amit azért be kellett volna vinni.

Szóval nekiálltunk "rendet rakni" a hét elején. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a 15-ös tornyokban álló régi desktopokat még magasabb tornyokra pakoltuk, hogy legalább a foglalt alapterület csökkenjen. Illetve félrepakoltuk őket a raktár közepéről.

Persze először ki kellett találni, hogy hova. Nézegettük is a lehetőségeket, végül megállapodtunk abban, hogy a raklapnyi A3-as papír elé tesszük őket, úgysem használ senki A3-ast. Vagy egy éve nem is vittünk a nyomtatókhoz.

Erre tegnap keresnek, hogy elfogyott az A3-as papír, hozzak már fel...

Illetőnek cseréljük a desktopját notebookra.

Jön a kérdések sora.

- És akkor már ezt fogom mindig használni?

- Igen.

- És nem terheli túl?

- Hogy mi micsodát?

- Hát az, hogy olyan teljesítményen fogom használni, mint az asztali gépet.

- 1 desktop

- 2 monitor

- 1 vonalas telefon

- 2 mobiltelefon

- 1 tablet

Kolléga "dolgozik".

Kolléga megint szabira ment.

Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.

Azt hiszem, sikerült.

Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.

Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.