Régi gépek eladása - önszívatás
Úgy döntöttünk, hogy a raktárban felgyülemlett sok-sok régi géptől, és egy csekély számú monitortól végre megszabadulunk.
Jófejségből (valamint önös érdeketől is hajtva) nyomott áron először meg lettek hirdetve a dolgozóknak, vegyék-vigyék.
Hülyebiztos, részletes leírás készült mind a játékszabályokról mind a megvásárolható eszközökről.
De persze, a user mindig ki tud fogni rajtunk. Főleg mert nem olvas, de ha igen, akkor sem érti.
Murphy minket is szemmel tart
Az egész úgy kezdődött, hogy már ideje tele van a raktár.
Már gyakorlatilag bemenni is alig lehetett.
Ráadásul jött egy új nagy nyomtató, amit azért be kellett volna vinni.
Szóval nekiálltunk "rendet rakni" a hét elején. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a 15-ös tornyokban álló régi desktopokat még magasabb tornyokra pakoltuk, hogy legalább a foglalt alapterület csökkenjen. Illetve félrepakoltuk őket a raktár közepéről.
Persze először ki kellett találni, hogy hova. Nézegettük is a lehetőségeket, végül megállapodtunk abban, hogy a raklapnyi A3-as papír elé tesszük őket, úgysem használ senki A3-ast. Vagy egy éve nem is vittünk a nyomtatókhoz.
Erre tegnap keresnek, hogy elfogyott az A3-as papír, hozzak már fel...
Terheli
Illetőnek cseréljük a desktopját notebookra.
Jön a kérdések sora.
- És akkor már ezt fogom mindig használni?
- Igen.
- És nem terheli túl?
- Hogy mi micsodát?
- Hát az, hogy olyan teljesítményen fogom használni, mint az asztali gépet.
Munkakörülmények
Na, ezért nem megyek én szabira - Vol 4.
Kolléga megint szabira ment.
Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.
Azt hiszem, sikerült.
Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.
Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.