Halálra rémülten ront be egyik - amúgy nagyon szeretett - felhasználónk az irodába:

- Nem indul a gép, csak ilyen fura hangokat ad ki magából, nem tudom, mit csináljak, hozzányúlni sem merek!

- És milyen hangokat ad ki?

- Ilyet, hogy: titititititititi.

- Jó, de zörög, kerreg vagy csipog?

- Csipog.

- Menjünk, nézzük meg.

Lánykának készítünk elő egy notebookot valami traininghez.

Jön, hogy belépjen rá, és már mondja is az aggályait:

- Én még soha nem használtam notebookot csak desktopot. Tudok majd rá billentyűzete meg egeret kötni? Mert félek, hogy azzal megy majd el az idő, hogy nem találom a gombokat...

Költöztetés volt, panaszkodik a felhasználó:

MS: szia xaba
lehetne 1 kérésem? szeretnék 1 másik klaviatúrát...ha megoldható

xaba: szia
mi a baja a mostaninak?

MS: nem azt kaptam vissza, amit használtam...és az az igazság, hogy a mostani elég koszos, a billentyuk között.. olyan, amit nem tudok eltávoltani...és zavar, mert mindennap ezen pötyögök

Elmagyarázom neki, hogy márpedig a sajátját kapta vissza. Egyesével pakoltuk a gépeket, elő nem fordulhatott, hogy összekevertünk billentyűzeteket. Mivel elég problémás amúgy a user, mondom neki, hogy egye fene, kicseréljük, csak kérje a cserét hivatalosan, emailben.

Kolléga megint szabira ment.

Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.

Azt hiszem, sikerült.

Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.

Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.