Fura hangokat ad a gép
Halálra rémülten ront be egyik - amúgy nagyon szeretett - felhasználónk az irodába:
- Nem indul a gép, csak ilyen fura hangokat ad ki magából, nem tudom, mit csináljak, hozzányúlni sem merek!
- És milyen hangokat ad ki?
- Ilyet, hogy: titititititititi.
- Jó, de zörög, kerreg vagy csipog?
- Csipog.
- Menjünk, nézzük meg.
Inkább ne szólj semmit!
Kettőről három főre bővül IT-s csapatunk, ennek kapcsán be kellett rakni még egy asztalt a szobába.
A szoba adottságaiból kifolyólag ez viszont némi átrendezéssel járt.
Valahogy a fél cég úgy érezte, hogy fontos megjelennie, és viccesnek szánt, de a valóságban szánalmas megjegyzéseket tennie. Vagy ami még rosszabb: kérdeznie kell.
Íme, a "legjobbak":
Na, ezért nem megyek én szabira - Vol 4.
Kolléga megint szabira ment.
Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.
Azt hiszem, sikerült.
Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.
Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.
Ne modd el senkinek...
Az egyik kolléga magyaráz:
- Ne mondd el senkinek, hogy én mondtam, de az Apple-nek az egy tök jó találmánya, hogy a töltő a notikhoz nem bedugós, hanem mágnessel van rögzítve. Nem lehet lerántani a notit az asztalróla töltővel. Fáj ezt nekem kimondani, de ez tényleg jó ötlet volt az Apple-től...
Itt volt egy iPhone...
Itt volt az egyik kolléga egy másik site-ról.
Alighogy elment, Bodri nekiállt bőszen takarítani az asztalt, ahol ült, közben meg morgott maga elé:
- Itt volt egy iPhone az asztalon...