Halálra rémülten ront be egyik - amúgy nagyon szeretett - felhasználónk az irodába:

- Nem indul a gép, csak ilyen fura hangokat ad ki magából, nem tudom, mit csináljak, hozzányúlni sem merek!

- És milyen hangokat ad ki?

- Ilyet, hogy: titititititititi.

- Jó, de zörög, kerreg vagy csipog?

- Csipog.

- Menjünk, nézzük meg.

Kettőről három főre bővül IT-s csapatunk, ennek kapcsán be kellett rakni még egy asztalt a szobába.

A szoba adottságaiból kifolyólag ez viszont némi átrendezéssel járt.

Valahogy a fél cég úgy érezte, hogy fontos megjelennie, és viccesnek szánt, de a valóságban szánalmas megjegyzéseket tennie. Vagy ami még rosszabb: kérdeznie kell.

Íme, a "legjobbak":

Kolléga megint szabira ment.

Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.

Azt hiszem, sikerült.

Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.

Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.

Az egyik kolléga magyaráz:

- Ne mondd el senkinek, hogy én mondtam, de az Apple-nek az egy tök jó találmánya, hogy a töltő a notikhoz nem bedugós, hanem mágnessel van rögzítve. Nem lehet lerántani a notit az asztalróla töltővel. Fáj ezt nekem kimondani, de ez tényleg jó ötlet volt az Apple-től...

Itt volt az egyik kolléga egy másik site-ról.

Alighogy elment, Bodri nekiállt bőszen takarítani az asztalt, ahol ült, közben meg morgott maga elé:

- Itt volt egy iPhone az asztalon...