Telefon csöng, felveszem.
Tudni kell, hogy közben benne vagyok sok dologban, illetve a hívó egy igen messzi irodában ül. 

- Szia.
- Szia, XY vagyok, az a gondom, hogy nem működik az Outlookom.
- Mi a géped neve?
- XXXXX.
- Hm, nem érem el a géped, hálózati meghajtóid vannak?
- ... Nem, azokat sem tudom megnyitni.
- Akkor az lesz a gond, hogy nincs a géped hálózaton. Megtennéd, hogy megnézed, hogy be van-e dugva a hálózati kábel egyik vége a gépedbe, a másik a falba?
(Tanácstalan csend, némi tűnődés a háttérből)
- Öööö... 
- Tudod, az a kábel, ami a falba megy, és nem az áram.
- Igen, tudom.
- No, akkor annak kéne megnézni a végeit, hogy vezetnek-e bárhová.
(Csend, tűnődés, fél perc szünet) 
- Mi nem értünk ehhez.
- Ööö... Ahhoz nem értetek, hogy megnézzétek, hogy egy kábel vége be van-e dugva valahová?
- Igen.
- Rendben, akkor amint tudok menni, megnézem...

Ez már önmagában gyönyörű, mert nehéz azt elképzelni, hogy valaki ennyire hülye legyen, de hát istenem, ők a felhasználók...
Lényeg, hogy kb. fél óra múlva tudtam elindulni, odamegyek, megkeresem az embert.

- Szia, jöttem, melyik géppel van a gond?
- Ja, közben XY már kihúzta meg visszadugta a kábeleket, most már jó...

És nem, b*zmeg, nincsen benne annyi, hogy jelezze, hogy már tárgytalan, hadd sétáljon az a hülye fölöslegesen, úgysincs semmi jobb dolga...