tegnap elindulunk kifelé a gyárból. kurva nagy köd, meg sötét.

kollégának elborul az agya, és elkezd belehuhogni a semmibe:

- Húúúúúúú, húúúúúú, húúúúúúúúúúúúúúú.

aztán megjegyzi:

- Én vagyok a munka szelleme.

én: - Ne kísérts!

hogyan is készülnek a postok itten a losztendfándon?

Megyunk hazafele, mint az atomora. Kifele megallit a SzuzoltoParancsnok, es kerdez:

ZCS.- Te. Figyeljetek. Nincs veletlenul elfekvoben nektek egy Szieszta Kalyhatok?

Mi: Az meg a mi az?

ZCS: Tudjatok. Olyan kicsi PB-s kalyha...

Xab: Az nincs, de Wartburg feltengelyem van, ha erdekel.

ZCS: basszus. Az nem kell. De ha majd kell, akkor szolok.

Xab: Jo,de Szieszta kalyhat nem tartunk, mert rohadt nehez rajta gepelni.....

Tengap a muszakzarast jelzo kurt leesese utan csorog a telefon. Megnezem kijaz. E.K. keresett. nnah mondom, mivel meg itt vagyok, felveszem.

E.K. -Szijja. Fagyott a novellem,. Itten homokorazik. Mit csinaljak?

En: Szerintem varj egy kicsit. Amugy mit csinaltal?

E.K. - Szoval kijottem a Huddle roombol, szepen visszadugdostam mindent, bejelentkeztem, viszont az internet maddzagot kifelejtettem.

En: A halozati kabelt.

E.K. - Igen, az internet maddzagot.....

Asszony ma játszott ama frenetikus játékkal, amit úgy hívnak passziánsz. Rövid, ám annál érdekesebb dolgot sukerült neki összehoznia...