Nem IT-s történet, csak a ma reggeli sztorizgatás közben jutott az eszembe.

Egyik ismerősöm villanyszerelőként dolgozott, és éppen egy új bankfiókban kábeleztek.

A bankigazgatónak az volt a mániája, hogy a zenének mindenhol szólnia kell. A WC-ben is.

Nem gond, fizető kliensnek a kérését teljesíteni kell, minden helységben hát bekötöttők a hangszórókat.

Kivéve a páncélteremben.

Komment nélkül, a tipikus példája annak, hogy egyesek azt sem tudják, hogy mit akarnak, és elmondani sem tudják, hogy mi a bajuk. Utána persze kiakadnak, mert nem jöttem rá magamtól, hogy nem arra kell válaszolni, amit kérdez.

Munkaidő nyilvántartóban elrontotta blokkolásait, és azt szeretné javíttatni.

Csak annyit mondanék, hogy én értem, mit akar, de akkor is fájdalmas:

Még fel sem ócsúdtam az előző sztoriból, amikor már jön egy felhasználó.

Mondja hogy nem indul el a gépe. Illetve elindul. Csak kiír valamit.

Van nálunk egy gép, amin hálózati tevékenységet monitorozó program fut.

Eredetileg azt a célt szolgálta, hogy bebizonyítsuk, hogy kevés a sávszélességünk, mert ~200 SAP felhasználóra volt 2×10 Mb kapcsolatunk.

Be is bizonyosodott az állításunk, lett sávszélesség-bővítés.

A gép meg itt maradt, most már arra jó, hogy megmutassuk, hogy az SAP szerverek nem bírják a terhelést, nem a sávszélességünk miatt lassú.

Aztán egyszer csak fogta magát, és elromlott a gép. Nem probléma, előfordul.