Munkakörülmények
Na, ezért nem megyek én szabira - Vol 4.
Kolléga megint szabira ment.
Elég sok meló volt, úgyhogy három napig vért izzadva gyűrtem le a melókat, hogy a hét végére jusson egy kis idő arra is, hogy kitaláljak és kivitelezzek valami üdvözlőcsomagot.
Azt hiszem, sikerült.
Az egész ötlet igazából onnan indult, hogy el akartam húzni egy kicsit a székét, de az be volt szorulva az asztal alá.
Gondoltam, jobban is lehetne azt a széket rögzíteni.
Régi emlékek
Eszembe jutott egy régi munkahelyem.
Annak ellenére, hogy IT-s service center volt, dolgoztak ott szakmai analfabéták, és akkor még finoman fogalmaztam.
Két sztori rémlik most nagyon.
A munkamániás
Hétvége után bemegyek dolgozni. Hétfő, tehát bármi megtörténhet.
Meg is történik: tárva-nyitva az IT iroda ajtaja. Már majdnem egy szép hosszú cifrát káromkodtam, hogy a takarítók megint nem voltak képesek maguk után bezárni az ajtót, csak mondom, megvárom míg a hölgy, akivel együtt érkeztem, kicsit arrébmegy.
Közben belépek az irodába, ahol kolléga ül a világ legnagyobb nyugalmával az asztalánál.
Mondom:
- Hát te? Nem szabin vagy?
Prioritások
Tegnapi nap kolléga olyan 10 óra magasságában felkiált:
- Elfelejtettem reggel becsekkolni.
Mivel a munkaidő nyilvántartó terminálja pont itt van az ajtó előtt, ezért szoktam hallani, ahogy csipognak rajta, mondom is neki:
- Nekem úgy rémlik, becsekkoltál.
- Nem, elfelejtettem.
Pont nyitva volt a munkaidő nyilvántartós program, úgyhogy gyorsan bele is néztem, hogy én emlékszem-e rosszul.