Hétvége után bemegyek dolgozni. Hétfő, tehát bármi megtörténhet.

Meg is történik: tárva-nyitva az IT iroda ajtaja. Már majdnem egy szép hosszú cifrát káromkodtam, hogy a takarítók megint nem voltak képesek maguk után bezárni az ajtót, csak mondom, megvárom míg a hölgy, akivel együtt érkeztem, kicsit arrébmegy.

Közben belépek az irodába, ahol kolléga ül a világ legnagyobb nyugalmával az asztalánál.

Mondom:

- Hát te? Nem szabin vagy?

A pár nappal ezelőtti esethez hasonlóan, csak most messengeren keres meg egy másik felhasználó.

Rutinosan, pillanatok alatt megoldjuk a problémát:

No commentes beszélgetés következik egy userrel, akinek kétszer sem sikerült elolvasnia, amit küldtünk:

Kedves hölgy megjelenik az ajtóban, hogy nem tud levelet küldeni. Az elküldeni kívánt levelek bentmaradnak az Outboxban.

Jönnek a rutinkérdések.

Újraindítás? - Nem segített.

Nincs tele a mailboxod? - De, tele volt. De már törölt. Sokat.

Mondom, biztos nem eleget. Felkerekedek hát, és megmutatom neki, hogy még mindig sokkal nagyobb a mailboxa, mint a megengedett méret, és melyik folderekben van hatalmas mennyiségű levél.

Neki is áll törölgetni, és mire visszaérek a helyemre, meg is látom a bizonyítékot, hogy valóban csupán ennyi a gond.

Ugyanis a következő - még az előtt elküldött, hogy személyesen jött volna - levél várt:

Panaszkodnak, hogy egy közös használatú gépből nem tudnak kilépni.

Akármit csinálnak, belépve marad az ember.

Mondom, ilyen nincs.

De van.

Nosza, nézzük meg.

Belép az emberünk, utána nyom egy logoffot.