A forró, vakítóan sárga napkorong már felkapaszkodik a horizont szélérol és megkezdi a kiszáradt vidék elárasztását sugaraival, amikor hosünk, egy nyalka legény, pej paripáin megérkezik munkahelyére. Atverekszi magát a strázsák gyurujén, megostromolja Mezzanine várát, végül fáradtan dol kék, Steelcase márkájú karosszékébe, hogy kiélvezze a csermelyléptu ido utolsó pillanatait, mielott nekilátna munkájának. Fáradt az ifjú... Alig pár órája, hogy
a 24 6. évadának befejezo részeit végigizgulta. Mondd, te ido! Hová rohansz? Miért e nyughatatlan, monoton menetelés elore? Tik-tak, tik-tak! Hát egyébre nem futja? -tépelodik magában a fiatalember, miközben notebook-ja fedelét hetykén fölcsapja, mint gáláns lovag csapja fel sisakrostélyát szíve hölgye elott. Most egy gombnyomás, és törékeny harmónia egyszeriben odalesz: beindul a winchester, fölbunog a masina!  Ctrl-alt-Del, O.k., password, és aztán hibaüzenet! Ah, már megint! A csuda vigye
el! Ezt már nem hagyom! Gyojjetek lovagok, gyojjetek vitézek! Képet mentek, serénykedek, jövök-megyek-intézkedek! A mentett képet levelemmel elküldöm. Nem nadzsom sürgos, de bosszantó. Ha bokros teendoitek engedik, kérlek, nézzetek majd el hozzám. ELore is köszönöm!

na szóval. volt egyszer egy cég, ahol valaha dolgoztam. aztán már egy ideje nem. de egyszer eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hogy be tudok e lépni az intranetükre. sikerült. alkottam is.

Egy ideje  gyunnek a SPAM levelek az anyacegunk haza tajarol, de mint a dorgedelem.

Kollega szolt a benti y talan csinaljanak mar valamit, mert nem igazan jo moka.

Imhol a professzionalis valasz annak a cegnek a rendszergazdajatol, amely ceg uzemeltetessel, es fejlesztessel foglalkozik:

nem nem utoljára írok, csak az egyszeri lány kilépés, leszámolás után elhagyná az IT-s főhadiszállást, de azért a biztonság kedvéért alkot még egy maradandót:

Kifelé menet az ajót elkezdte húzni, de nem nyilt az ajtó...