Lánykának készítünk elő egy notebookot valami traininghez.

Jön, hogy belépjen rá, és már mondja is az aggályait:

- Én még soha nem használtam notebookot csak desktopot. Tudok majd rá billentyűzete meg egeret kötni? Mert félek, hogy azzal megy majd el az idő, hogy nem találom a gombokat...

Nem, nem elírás, nem Lenovo notebookról lesz szó. BAZ megyében így hívják a matricát.

Egyesek mániákusan matricáznak össze mindent, ami a kezük ügyébe kerül.

Desktopot, monitort, belépőkártyát, mindent.

Komolyan mondom, ezekhez képest a BKV üléseit taggelő kölykök semmik.

Például hoztak egy notebookot, hogy baja van.

Ilyen állapotban:

Munkák jelentős részét az teszi ki, hogy a probléma megoldásához szükséges információkat megpróbáljuk kisezdni a felhasználókból. Több-kevesebb sikerrel...

Megint belefutottunk egy olyan emberkébe, aki write-only módba váltott, nem olvasta el a többször feltett kérdéseinket, vagy ha el is olvasta nem válaszolt rájuk, csak hajtogatta a magáét...

Nem lévén más megoldás, személyesen kellett felkeresni. Notebookos felhasználó révén, először megpróbáltuk kideríteni, hogy vajon hol van éppen:

Elég gyakori szokás, hogy a nálunk dolgozók másik site-ra utazgatnak hosszabb-rövidebb időre.

Ilyen alkalmakkor szoktak notebookot kölcsönkérni. A notebookokhoz táskát is szoktunk adni.

Táskáink háromféle méretben is elérhetőek.

Jófejségből mindig meg szoktuk kérdezni, hogy mekkora táskát kérnek.

Ezzel a szokásommal a mai nap hagytam fel.

Hétfő reggel. Csörög a telefon.

- Szia, hoztad ezt a notebook a meeting terembe, de nem tudok rá bejelentkezni. Mindenféle hibaüzenet ugrál fel, gyere légy szíves, nézd meg.

Megyek, megnézem.

A user már rég be van lépve, csak a legelső belépés során több "Preparing..." és "Configuring..." üzenet felugrik, amik maguktól be is csukódnak, valamint van egy információs ablak, amin egy darab OK gomb van, amit meg kell nyomni...